Egyháztanácsosok találkoztak
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye plébániáinak egyháztanácsosai gyűltek össze január 22-24. között az erdődhegyi közösségi házban, az „Egyháztanácsosi szolgálat, felelősség életterünk iránt" témában rendezett találkozón.
Az egyháztanács az egyházközség választott vezetőinek testülete, tagjai pedig olyan Krisztus-hívők, akik keresztény magatartásukkal a többi hívő megbecsülését élvezik. Ők alkotják a különböző plébániákon azt a tanácsadói kört, akik a plébános és a hívek közötti együttműködést segítik, a plébániai programokon dolgoznak. Az immár hatodik alkalommal megrendezett találkozó fórumot kívánt nyújtani számukra - a közös problémák megvitatására, de előadások és műhelymunkák is színesítették a három napos programot.
A szombati nap alapozó előadását Ft. Ágoston Ferencz krasznabélteki plébános tartotta az egyháztanácsosi szolgálatról. Előadásában a plébániai közösségek jó együttműködésének feltételeit emelte ki. Mint mondta, az egyháztanácsban akkor lesz egy gyümölcsöző együttműködés, ha egymással mindannyian hitben és szeretetben szoros kapcsolatban állnak.
Erdődön rendezték a találkozót
„A testvéri közösség értelmet tud adni, életkedvet tud ébreszteni. A közösség különösen érzékeny helyzeteket fedhet fel, ahol emberi segítség konkrét formája szükséges. A szó szerinti lelkipásztorkodást nem tudják csak a pap és a közeli fizetett munkatársak elvégezni. Szükség van azokra az egyháztanácsosokra, akik saját észrevételeiket hozhatják be a közösség életébe. Többségük családban, házasságban él és ők tudnak életszerű képet festeni a problémákról akár családi vonatkozásban, akár nagyobb közösségek esetében. Másrészt, mivel az egyháztanácsosok közelebbi kapcsolatban állnak a pappal is, segítenek legyőzni az úgynevezett „küszöbfélelmet" - közvetítenek a pap és a hívek között."
Nm. Ft. Schönberger Jenő szintén celebrált a közösségi házban összegyűlt majdnem száz egyháztanácsos jelenlétében szentmisét. Prédikációjában kiemelte, már püspökké szentelésekor fontosnak tartotta, hogy az egyházmegye minden plébániáján működjön egyháztanács. Ahol nem volt, ott létrehozták, ahol pedig már működött, megújították.
Az egyháztanácsosokhoz szólva elmondta: „Mindig hálás vagyok azért a munkáért, amit az egyháztanács fejt ki annak a közösségnek a javára ahol dolgozik - ahol él, és az egyházmegye javára. De soha nem szabad elfelejteni: Mindenkinek azon a helyen kell állnia, ahova Isten őt rendelte. Ha valakit egyháztanácsosnak választottak meg, hinnie kell azt, hogy Isten ezt akarta. Akkor pedig azt kell tennie, ami ott, azon a helyen a kötelessége, nem többet, de nem is kevesebbet. (...) Egy egyházközség akkor lesz élő, ha mindenki Isten akaratát teszi. Ahhoz pedig, hogy Isten akaratát megismerjük, olvasnunk kell a szentírást."
A résztvevők kiscsoportos beszélgetéseken oszthatták meg egymással gondolataikat az egyháztanácsosi szolgálatról, és a vasárnapi, környezetvédelmi előadás kapcsán felmerült problémákról. Ezek aztán plénumok során lettek kiértékelve.
